|
Bemutatkozik a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület (A Moson Megyei Mûhely II. évfolyam 2. számában megjelent tanulmány átdolgozott, aktualizált változata)
Nagy megtiszteltetés a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület számára, hogy bemutatkozhat város egyik jelentõs szellemi termékében, a Moson Megyei Mûhelyben. Minden bizonnyal a véletlen hozta így, de a visszatekintés azért is indokolt, mert 10 éve alakult meg eme társadalmi szervezet. Az évforduló okán a magunk számára is hasznos az egy évtized - sikerek és bukások - áttekintése, s külön öröm, hogy most megoszthatjuk a kiadvány Olvasóival. 1989-re beértek azok a társadalmi folyamatok, amelyek az ország, mindannyiunk megújítását készítették elõ, s amelyet ma a rendszerváltozás kifejezéssel illetünk. Több évtizedes csipkerózsika álom után lehetõvé vált, hogy a Hazafias Népfront keretein túlmutató társadalmi kezdeményezések, önszervezõdések is polgárjogot nyerjenek. Ennek törvényi kereteit teremtette meg az akkori parlament az Egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény megalkotásával. A jogszabály kimondja, hogy "az egyesülési jog mindenkit megilletõ alapvetõ szabadságjog, amelyet a Magyar Népköztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását." Mindenkinek joga lett arra, hogy másokkal szervezeteket, illetõleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt vegyen. Hazánk törvény alkotói eleget tettek ama kötelességüknek, melyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya aláírásával vállaltak. A törvény 1989. Január 24-én lépett hatályba, s 1989. augusztus 31-én megtartotta alakuló közgyûlését a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület. (Csak érdekességként említem meg, hogy a közgyûlés helyszíne a Hazafias Népfront helyisége volt. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy a népfrontos mozgalom Mosonmagyaróváron sem volt a társadalmi változások kerékkötõje, sõt az akkori titkár, Moldoványi Géza személyében esetenként a katalizátor szerepet töltötte be.) Az egyesület létrejöttében meghatározó szerepem volt. Amatõr színjátszóként és színjátszó rendezõként akkor már tíz éve aktív részese voltam a helyi közmûvelõdési életnek. Kerestem azt az utat, melyen át kitörhetek a Mûvelõdési Ház fennhatósága, ellenõrzést sem nélkülözõ gyámkodása alól. Ennek semmiféle politikai oka nem volt, egész egyszerûen mûvészi-alkotói elképzeléseimet nem tudtam megvalósítani úgy, hogy közelharcot kelljen vívnom a meg nem értéssel, a tradíciókkal. Így találkoztam a Soproni Civitas Pinceszínház társulatával és Kövesi György rendezõvel, akik a 70-es, 80-as években végigjártak egy rendkívül kemény, konfliktusokkal teli utat az önérvényesülés felé. A Pinceszínház a 80-as évek közepétõl már egyesületi formában mûködött, s példaképül szolgáltak számomra. Tulajdonképpen tõlük kaptam az alapszabályt, mely mintául szolgált a kulturális egyesület számára. A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület mégis más, több akart lenni, mint egy klasszikus, elsõsorban a színjátszásra koncentráló közmûvelõdési szervezet. Ezt a szándékot jól kifejezi az elsõ alapszabályban rögzített céljai: · Mosonmagyaróvár és környéke kulturális életének gazdagítása · A helyi szellemi élet szélesebb körû kibontakozásának elõsegítése · A tagok alkotó energiáinak felszabadítása, a közösségért tevékenykedõ ember aktivitásának támogatása · A helyi közélet alkotó módon történõ demokratikus átalakítása, érdekképviselet biztosítása · A város múltbeli szellemiségének ápolása, az állampolgári öntudat kiteljesedésének elõsegítése · Emberközpontú, ökológiai és ökonómiai szemléletû településpolitika érvényre jutásának elõsegítése · Az ifjúság kreatív szellemû nevelése, az erkölcsi értékek ápolása A célokat mai szemmel elolvasva nincs benne semmi különös, de 1989-ben merésznek tûnõ elképzelések kerültek az alapszabályba. Gondoljunk csak "a helyi közélet alkotó módon történõ demokratikus átalakítása, érdekképviselet biztosítása", vagy az "emberközpontú, ökológiai és ökonómiai szemléletû településpolitika érvényre jutásának elõsegítése" célokra. Ezek olyan társadalompolitikai helyi célokat tûztek ki, melynek eszköze lehetett a közmûvelõdés, a kultúra. Ilyen értelemben a kulturális egyesület progresszív szemléletû volt, megvolt a "belsõ törvényben" rögzített jogi alap helyi társadalmi célok szolgálatára. A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesületet 1989. október 4-én jegyezte be a Gyõr-Sopron megyei Bíróság 277. sorszám alatt. A jogi procedúra akadályán elsõ nekifutásra sikerült túljutni. Ez azt bizonyítja, hogy a Bíróság a törvényt alkalmazva a jogszabályi feltételek meglétét vizsgálta, nem vezérelte egyéb, "akadékoskodó" érdek, az önszervezõdés politikai értelemben zöld utat kapott. A szervezet a törvényben elõírt minimális létszámmal, 10 fõvel jött létre. Alapító tagok: Bojnár Ildikó, Boros Zsolt, Horváth Zoltán, Kelemen László, Kiss Veronika, Malekné Kiss Katalin, Nagy Sándor, Simon Zoltánné, Szalai Mária, Vanderlik Tamás. Az egyesület elsõ elnökségét az alábbi személyek alkották: · Elnök: Kiss Veronika · Titkár: Nagy Sándor · Gazdasági ügyintézõ: Szalai Mária Az egyesület életébe nagyon hamar beszûrõdött politika. Ha közvetlen hatást nem is gyakorolt rá, de áttételesen - ma már kimondható, - például rendezvények szervezésével kapcsolódott hozzá. Szerény személyem a Magyar Demokrata Fórum tagja, majd aktivistája, az egyesület elnöke, Kiss Veronika pedig a FIDESZ támogatottjaként 1990-ben egyéni választókerületben önkormányzati képviselõ lett. Talán innen datálható a két tisztségviselõ viszonyának fokozatos elhidegülése. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szervezet irányítása fokozatosan a kezembe csúszott át, az elnökség munkája egyre inkább formálissá vált. Itt most meg kell állnom. Jogosan kérheti tõlem számon az Olvasó, hogy érdekes a korrajz, melynek megalakulásakor a szervezet is részese volt, de tulajdonképpen mit csinált, milyen szakmai munkát végzett a kulturális egyesület. Úgy gondolom, egy tudományos igényû mûben sokkal érdekesebb egy szervezet fejlõdéstörténetét bemutatni, mint kisebb-nagyobb rendezvényeket felsorolni. Ezek számunkra, számomra nagyon kedvesek, de mégis elvesznek a hasonló városi rendezvények sokaságában. Egyet szeretnék csak kiemelni, ami nem a legfontosabb, de talán a legkedvesebb. 1989. október 24-én tartotta az egyesület elsõ önálló rendezvényét a város közönsége elõtt. "Mondj egy dalt azokért…" címmel emlékmûsorral tisztelgett azok emléke elõtt, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjai, áldozatai voltak. Legjobb tudomásom szerint a mûsor elsõként állított emléket az egykori mosonmagyaróvári szomorú eseményeknek. A mûsorban fellépett az egyesület színházi és zenei szekciója, a jánossomorjai Pedagógus Énekkar, a Városi Mûvelõdési Központ versmondó köre, a Városi Zeneiskola mûvésztanárai. A rendezvényen befolyt adományokat az "1956. október 26." Alapítvány javára adtuk át. A szervezet tevékenységét 1992. óta mutatjuk be egyesületi évkönyvben. Az 1998. évi évkönyvünk ez év márciusában jelent. A kiadványt eljuttatjuk minden támogatónknak, s rendszeresen megkapják a városi képviselõ-testület tagjai is. Ezen túlmenõen 1997-tõl adjuk ki a "Mosonmagyaróvári Civil Tükör" hírlevelet, mely hû tükre a szervezet tevékenységének. De errõl majd késõbb kívánok írni. A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület szervezetének fejlõdése három jól elkülöníthetõ szakaszra osztható. Ezek a következõk: 1. A kezdetektõl a kulturális tevékenység kiteljesedéséig (1989-1993.) 2. Élet a Közösségi Házban (1994-1996.) 3. Közhasznú szervezetként a professzionizmus útján (1997-tõl napjainkig) 1. A kezdetektõl a kulturális tevékenység kiteljesedéséig (1989-1993.) A szervezet életének elsõ szakasza az egyesületi élet megerõsítése, a klasszikus kulturális-közmûvelõdési tevékenység kiteljesítése jegyében telt el. A kulturális egyesület önálló irodával nem rendelkezett, fõállású munkatársat nem foglalkoztatott, a rendezvény és programszervezés önkéntes munkával, sok-sok lelkesedéssel folyt. Erre az idõszakra estek a szervezet életének legszebb pillanatai, a közös munka öröme. Az elért eredmények növelték a belsõ kohéziós erõt. Az egyesület alapszabálya úgy rendelkezett, hogy a mûvészeti munka szekciókban valósul meg. A színházi szekció után röviddel létrejött a zenei szekció. Vezetésemmel 1989-ben megalakult a felnõtt színjátszó csoport, melynek magját Kurucz Róbert, Boros Zsolt és Kopfschagel Krisztián alkotta. Õket egészítette ki több színjátszó, akik azonban különbözõ okokból nem tudtak tartósan a csoportban maradni. Az együttes késõbb a LÉT színpad nevet vette fel. Évente egy-két produkcióval rukkolt ki, ezek között volt néhány figyelemre méltó. A zenei szekciót a Kiss Veronika és barátai alkotta kamara énekzenei együttes jelentette. Késõbb felvették a Halmos László Énekegyüttes nevet. A csoport hamar kialakította azt a repertoárját, mellyel sikeresen lépett fel egyházi és világi jellegû rendezvényeken egyaránt. 1992. õszén Bérci Csaba rendezõ vezetésével megalakult a középiskolás fiatalokat összefogó Kamasz színpad. A csoport kezdetben elsõsorban a szakmunkásképzõ intézet diákjaira épített, de viszonylag gyorsan vált városi mûvészeti közösséggé. Megyei és országos viszonylatban is elértek szakmai sikereket, sok felkérésnek tettek eleget fellépéseikkel. A diákszínpad közösségformáló ereje kiemelkedõen magas volt. 1993-ban jött létre a TÖKMAG színpad Sárköziné Kollarits Edit és Zemplenszkyné Rujder Éva vezetésével. A két csoportvezetõ általános iskola alsó tagozatos gyermekekkel kezdett el dolgozni, eredményt elérni így csak több év után lehetett reálisan várni. Ekkor viszont szép sikereket értek el. 1993-ban csatlakozott az egyesülethez a PIRÓKA Népzenei Együttes Nagy Miklós Kálmán vezetésével. A zenekar ekkor már megfelelõ szakmai elismertséggel rendelkezett, s kísérõ együttese volt néhány néptánccsoportnak (Szigetköz Néptáncegyüttes, Kossuth Lajos Gimnázium néptánccsoportja). Ebben az idõszakban több kisebb rendezvényt szervezett az egyesület, csoportjai rendszeres fellépõi voltak más városi rendezvényeknek. A saját rendezvények közül kiemelkedett az évente megrendezett Moson Megye Nemzetközi Színjátszó, valamint a nyári táborok, s 1993-ban rendezte meg a szervezet az elsõ Határmenti Ifjúsági Találkozót. Az egyesület szervezete mélyen strukturált lett, melyen megjelentek az elsõ törésvonalak a tisztségviselõk között, az elnökség és a csoportok között, csoport és csoport között. Lassan megnyíltak a pályázati csatornák, támogatások áramlottak a szervezethez, mely ismét konfliktusok forrása lett. 2. Élet a Közösségi Házban (1994-1996.) 1994-ben nagy lehetõséget kapott a kulturális egyesület. A magyaróvári városrészben, a Fõ utcán található volt Úttörõházban kapott elhelyezést. Igaz, errõl szerzõdés nem született, de minden bizonnyal addigi tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy “otthonra” leljen. Én magam rendkívüli jelentõségûnek tartottam az ügyet, s ezt azzal is próbáltam erõsíteni, hogy az épületet gyorsan elneveztem “Közösségi Háznak”. , s arra törekedtem, hogy az egyesület csoportjain túl más közösségek is itt leljenek otthonra. Mindenki örült a lehetõségnek, hiszen komoly mûvészeti munkát például a színjátszásban csak akkor lehet végezni, ha állandó bázisa, színpadja van a csoportnak. Itt ez megvalósult. A Közösségi Ház ugyancsak fontos szerepet töltött be az egyesület addig hiányzó közösségi, klubélete megteremtése szempontjából. Ebben az idõszakban igazi pezsgés a volt szervezetben. Aktív mûvészeti munkával, sok fellépéssel. A felnõtt színpad például külföldi, csallóközi turnéra utazhatott. Itt kell megemlítenem, hogy a Közösségi Házban újabb gyermekszínjátszó csoport létrehozására tettünk kísérletet Török Katalin vezetésével. Sajnos a csoport nem tudott átlépni a nehézségeken, s egy éves mûhelymunka után széthullt. Az egyesület több-kevesebb sikerrel klubszerû rendezvényeket próbált meghonosítani: zenei klub, filmklub, táncház, játszóház, bridzsklub. Ezt a pezsgést törte ketté a Közösségi Ház tulajdonosa, az Önkormányzat döntése, mely szerint étékesíti az épületet. Gyorsan felismertem, hogy ez a változás alapjaiban rengeti meg az egyesület addig felépített struktúráját, felgyorsítja a törésvonalak mellett felrémlõ szakításokat, szakadást. Megpróbáltam döntése megváltoztatására bírni a képviselõ-testületet, eredmény nélkül. Tanulmánytervet készítettem, mely azt próbálta bizonyította, hogy lehetséges az épület olyan közös hasznosítása, mely a kulturális értékeinek megtartása mellett bevételt is termel a tulajdonos számára. Tiltakozásommal addig mentem el, ameddig saját belátásom szerint elmehettem. Végül tiszta lelkiismerettel fel kellett adnom a küzdelmet. Ma már tudom, két hibát követtem el. Egyrészt az egyesület érdekeinek védelme érdekében rossz módszert választottam, másrészt nem sikerült számottevõ, s mellettem kiálló támogatót szereznem. Az egyesületben is magamra maradtam, senkinek sem volt fontos a Közösségi Ház. A “saját otthon” elvesztésével gyakorlatilag az egyesület elveszette a csoportjait is. A belsõ ellentétek olyan mértékûvé váltak, hogy az egyetlen kohéziós tényezõ, a Közösségi Ház elvesztésével a csoportok sorra az önálló lét mellett döntöttek. A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesületet is elérte “végzete”, a hatékony irányítás és vezetés, valamint a mûvészi munka megkövetelte önállóság ellentéte. A tagság hangadó része autokrata vezetéssel, a belsõ demokratizmus hiányával vádolt. Nem vették észre, s én sem tudtam a kihívásra megfelelõ megoldást, választ találni, hogy kinõttük addigi kereteinket. 1993-tól önálló irodát mûködtettünk, fõállású munkatársat foglalkoztattunk, a sikeres pályázatok eredményeképpen egyre fontosabbá vált a menedzselés, a gyors döntéshozatal. A vitát végül úgy sikerült feloldani, hogy Kiss Veronika elnök lemondott, s a megmaradt tagság elnöknek engem, titkárnak Nagy Miklós Kálmánt választotta. 1996. végére elhagytuk a Közösségi Házat. 3. Közhasznú szervezetként a professzionizmus útján (1997-tõl napjainkig) 1997. év elejére válaszút elé érkezett a kulturális egyesület. Az a veszély fenyegette, ha nem tud megfelelni az új helyzetbõl adódó kihívásoknak, akkor a megszûnés, vagy a lassú halált jelentõ vegetálás sorsára jut. Önvizsgálatot tartva számba vettem az elkövetett hibákat. Tudomásul kellett vennem, hogy egy egyesület is felfogható élõ, organikus szervezetnek, amelynek megvan a maga fejlõdéstörténete, ciklikussága, "jó és rossz napjai". Ritka kincs a harmonikus mûködés, melyért meg kell küzdeni. Végül úgy döntöttem, nem hagyom veszni az elért eredményeket, ha kell, újjászervezem az egyesületet. Világos volt elõttem, hogy a hagyományos kultúrán túl új szakmai területeket kell bekapcsolni az egyesület életébe, s a szervezet szakmaiságát is erõsíteni kell. Ugyanakkor azt is fontosnak tartottam, hogy megõrizzük azokat az értékeket, melyeket a kultúra területén elértünk. Tudomásul kellett vennem, hogy a csoportjaink eltávoztak. A jövõben a szervezet rendezvény- és programszervezõ képességét kellett erõsíteni, s így segíteni az önállósuló közösségeinket. Emellett a felszabaduló energiákat új szakterületeken kellett lekötni. 1997. nyarára a foglalkoztatásban való szerepvállalásban véltem felfedezni azt a szakterületet, mely a szervezet hosszú távú fenntarthatóságát biztosíthatja. Az egyesület 1993-tól folyamatosan foglalkoztatott fõállású munkatársat a helyi munkaügyi központ támogatásával, így a munkáltatói szerep nem volt idegen tõlünk. Úgy gondoltam, hogy a foglalkoztatással eredményesebben tudjuk alapcéljainkat is megvalósítani, így a haszon kettõs. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítványhoz benyújtott támogatási kérelmünket siker koronázta, s 1998. január 1-tõl megkezdhettük az egyesület eddigi legnagyobb projektjét, a 21 hónapos ún. tranzitfoglalkoztatási programot. Öt fõ fiatal, pályakezdõ munkanélküli átmeneti foglalkoztatását és képzését szerveztük meg. Õk az egyesületben és azon kívül humánszolgáltató munkát végeztek. Az OFA-val megítélésem szerint eredményes kapcsolatot sikerült kialakítani. Ennek tudom be, hogy ez év június 18-19-én megrendezhettük az elsõ Országos Tranzitfoglalkoztatási Konferenciát, s a Közalapítvány hozzájárult ahhoz, hogy irodánkban teljes körû infrastruktúrát tudjunk kialakítani. 1998-ban a szervezeti életben is jelentõs változások történtek. Az egyesület a közgyûlésen jelentõsen átalakította alapszabályát. Céljai közé felvette azokat az új szakmai területeket, melyekben a jövõjét látta biztosítva. Ezek a következõk: · Az emberi alkotó energiák felszabadítása, nevelés, képességfejlesztés · A civil társadalom fejlõdésének elõsegítése, érdekképviselet biztosítása · A helyi közélet, civil társadalom nyilvánosságának biztosítása · A hátrányos helyzetû rétegek munkerõpiaci reintegrálása, képzése · Az ifjúság szocializációjának és közösségi életének elõsegítése · Környezet- és természetvédelmi kultúra fejlesztése, szemléletformálás · Euroatlanti integráció elõsegítése · Emberi és állampolgári jogok védelme Közgyûlési döntés alapján kérelmeztük a közhasznú szervezeti besorolást. A megyei bíróság kérelmünknek helyt adott, s 1998. január 1-tõl engedélyezte a közhasznú szervezet besorolás használatát. Bár az új minõsítés adminisztratív többletterhet jelent az egyesületnek, hosszú távon mégis megéri a "befektetés", mert az igazán jelentõs szervezetek csak a közhasznú minõsítéssel tudnak boldogulni. Az egyesületben új vezetõ szerv alakult, a Felügyelõ Bizottság, Dr. Molnár Barna okleveles könyvvizsgáló vezetésével. Az egyesületnek a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény 26. §. C. pontjában felsorolt célszerinti tevékenységei: · 5. Kulturális tevékenység · 10. Gyermek és ifjúságvédelem · 12. Emberi és állampolgári jogok védelme · 18. Munkaerõpiacon hátrányos helyzetû rétegek képzésének, foglalkoztatásának elõsegítése és a kapcsolódó szolgáltatások Az 1998. évi közgyûlés másik jelentõs döntése a tagrevízió elrendelése volt. Ennek eredményeképpen megváltunk sok olyan tagtárstól, akik az utóbbi idõben nem tudták, nem akarták gyakorolni a tagsági viszonyból adódó jogaikat, kötelességeiket. Így a taglétszám lecsökkent, s a döntésnek megfelelõen a jövõben a szervezet a pártoló tagok körének bõvítésére helyezi a hangsúlyt. A Pacsirta u. 14. szám alatti épületben az egyesület kialakította azt az irodai bázist, mely minden program, rendezvényszervezés alapja lehet. Itt a teljes kommunikációs és irodai infrastruktúra biztosított. Az irodában mintegy hat fõ munkafeltételei biztosítottak egyidejûleg, s van egy képzési célt szolgáló oktatási terem is. Az egyesület életében egyre inkább hangsúlyozottabbá vált a civil társadalom fejlesztése, az érdekvédelem, valamint az információszolgáltatás. Lassan olyan bázist kívánunk a Pacsirta u. 14. szám alatti irodánkban kiépíteni, mely szoláltatásokat tud biztosítani más civil szervezetnek, közösségnek. Itt a telefon, fax, Internet, számítógép használat, fénymásolás egyaránt elkérhetõ. A szolgáltatások a kisközségekben mûködõ Teleházakban található szolgáltatásokhoz hasonlíthatók. A civil társadalom fejlesztési program szerves része a képzési program, melyen a nonprofit szféra képviselõen túl önkormányzati intézmények képviselõi is részt vesznek. Az egyesület által biztosított trénerek az elmélet és a gyakorlat ötvözésével jól hasznosítható ismeretekkel vértezik fel a hallgatókat (például pályázatírási technikák, adományszervezés) A másik vállalt hangsúly az információszolgáltatás. Ennek eredménye a "Mosonmagyaróvári Civil Tükör" hírlevél, mely 1997. júliusa óta indult útjára. A hírlevél megjelentetésének fõbb céljai: · a kulturális egyesület saját nyilvánosságnak megteremtése · helyi civil társadalom híreinek, eseményeinek bemutatása · a helyi civil társadalom fórumának megteremtése · a helyi közélet eseményei megjelenítése A hírlevél fõbb adatai: Kiadvány neve: Mosonmagyaróvári Civil Tükör Jellege: civil információs hírlevél Felelõs szerkesztõ: Nagy Sándor Tervezõ szerkesztõ: Médl Sándor Kiadványszerkesztõ: Fellegvári Krisztina Edina Lapterjesztés: Tóth Zoltánné Megjelenés gyakorisága: havilap Nagyság: A/5 Terjedelem: 20 oldal + mellékletek Példányszám: fokozatosan növekvõ, jelenleg 4.150 db Rovatok: közélet, környezet, egyesületi hírek, kultúra, pályázatfigyelõ, sport. ISSN szám: 1417-5541 Az egyesület 1998-2000. között megvalósított, vagy jelenleg megvalósuló nagy programjai: |
||||
|
“Segítõ
Kéz Szolgálat” program |
6.838.000,- Ft
760.000,- Ft |
Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Mosonmagyaróvár Önkormányzata |
||
|
Országos
Tranzitfoglalkoztatási Konferencia |
1.600.000,- Ft
250.000,- Ft |
Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Mosonmagyaróvár Önkormányzata |
||
|
Mentor
program |
3.000.000,- Ft |
Gyõr-Moson-Sopron megyei Munkaügyi Központ |
||
|
Moson
Megye Nemzetközi Színjátszó
Találkozó |
150.000,- Ft |
Mosonmagyaróvár Önkormányzata Nemzeti Kulturális Alap |
||
|
Határmenti Ifjúsági Találkozó 1993, 1996. után 1999-ben ismételten meg-rendezett rendezvény Három szomszédos térség – Burgenland, Csallóköz, Kisalföld – ifjúságának kulturális, sport, ifjúságpolitikai találkozója Két-három napos nemzetiségi rendezvény Mosonmagyaróvárott és a városkörnyéki településeken. |
200.000,- Ft |
Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány Gyõr-Moson-Sopron megyei Közgyûlés |
||
|
Civil szolgáltató iroda létrehozása Cél: az egyesületi készségek fejlesztése annak érdekében, hogy a szervezet alkalmas legyen szolgáltatásokkal segíteni a helyi civil szférát, s elláthassa az érdekképviseletet megvalósult program 1998. január 1. és december 31. Között Eredmény: Civil Tükör hírlevél, irodai infrastruktúra |
1.000.000,- Ft |
Holland Királyság Nagykövetsége |
||
|
Civil szolgáltató iroda mûködtetése Cél: a kulturális egyesület szervezetfejlesztése, szolgáltatások biztosítása a helyi civil társadalom számára Idõintervallum: 1999. Április1-tõl 2000. március 31-ig. |
2.930.000,- Ft |
Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány |
||
|
Civil társadalom Mosonmagyaróváron - kihívások és válaszok az új évezredben Cél: helyi civil társadalom fejlesztése, érdekvédelem biztosítása, helyi nyilvánosság fejlesztése, Mosonmagyaróvári Civil Köz-pont alapjainak lerakása Idõintervallum: 2000. április 1-tõl 2000. november 30-ig |
3.066.000,- Ft |
Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány |
||
|
Az elmúlt idõszakban a támogatók is elismerték az egyesület szakmaiságának fejlõdését. Sikerült jó programterveket készíteni, a támogatásokat a lehetõségekhez mérten hatékonyan felhasználni. Az egyesület fõbb támogatói: · Országos Foglalkoztatási Közalapítvány · Mosonmagyaróvár város Önkormányzata · Gyõr-Moson-Sopron megyei Közgyûlés · Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram · Ifjúsági és Sport Minisztérium · Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány · Hálózat a Demokráciáért Programiroda · Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány · Szociális és Családügyi Minisztérium · Külügyminisztérium · Nemzeti Kulturális Alap · FLEXUM Dolgozói Alapítvány · Szigethy Attila Alapítvány · Kanadai Nagykövetség · Holland Királyság Nagykövetsége · Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány Az egyesület továbbra is fontosnak tartja, hogy a hagyományos kulturális programjait meg tudja rendezni. Az évek folyamán kialakult egy éves rendezvénynaptár, mely tartalmazza azokat a fontosabb kulturális-közösségi rendezvényeket, melyek megvalósításában az egyesületnek hagyományai vannak. Ezeket a programokat a célréteg (mûvészeti csoportok, alkotók) évente várják, több közülük megyei szinten is hiánypótló. Az egyesület fontosabb rendezvényei: · Magyar Kultúra Napja · Országos Tranzitfoglalkoztatási Konferencia · Országos meseíró pályázat · Képzési program · Moson Megye Nemzetközi Színjátszó Találkozó · Nyári Közösségfejlesztõ szaktábor · Foglalkoztatási program · Mosonmagyaróvári Rockfesztivál · 1956. október 26. - helytörténeti vetélkedõ · Határmenti Ifjúsági Találkozó · Vers- és prózamondó verseny Végezetül egy kérdésre szeretnék még kitérni. Gyakran elhangzik az a "vád", hogy a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület az elnök, Nagy Sándor egyszemélyes szervezete. A felszínesen tájékozódónak valóban így tûnhet, hiszen az egyesület vezetõjeként az én kötelességem, hogy a képviseletet ellássam. Másrészt nem áll távol habitusomtól a közszereplés, a nyilvánosság. Ezért tûnhet úgy, hogy rajtam kívül senki sincs a szervezetben. Ez azonban nem igaz. 1998-tól 5-8 munkatársa van a szervezetnek, akik az új filozófiának megfelelõen a rendezvényszervezõ képességünket erõsítik. Ez a szerteágazó munka egyedül nem lenne elvégezhetõ. Kedves Olvasó! Köszönöm figyelmét akkor, amikor ezen tanulmány elolvasásával bepillantott a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület mindennapjaiba. Küzdelmes életünk volt, de azt hiszem, megérte az eredmény a befektetett munkát. Képesek voltunk arra, hogy megfeleljünk a kor kihívásainak, tevékenységünket meg tudtuk újítani. Egyszóval úton vagyunk. Optimista vagyok az egyesület jövõjét illetõen. A polgári társadalmakban rendkívül erõs a civil szféra, a társadalom élõ szövetét alkotják a különbözõ közösségek. A kulturális egyesületnek lassan meg lesz minden adottsága ahhoz, hogy a szervezetfejlõdés egy magasabb fokára lépjen. Újra befogadó legyen, közösségeket vonzzon magához. Az elkövetett hibákat talán még egyszer nem követjük el. Köszönöm figyelmét!
Mosonmagyaróvár, 2000. augusztus 21. Nagy Sándor Elnök |
||||