|
2008. évi meseíró pályázat 3-4. osztály legjobb meséi I. helyezett A világot látó kiscsikó Egyszer
volt, hol nem volt, volt egy kedves kis farm, ahol együtt élt sok állat.
Mindenki tette dolgát: a kutya őrizte a házat, a kecskék etették a gidáikat, a
lovak legelészte, a tyúkok tojták a tojásokat és a kakas kukorékolt. Egy
kiscsikó elhatározta, hogy elmegy világot látni. Megnézi, hogy úsznak a kacsák,
hogy futnak az őzek. Csalfa először a kecskének mesélte el tervét. A kecske
megpróbálta lebeszélni róla: Csalfa, ki ad majd ennivalót neked, ha éhes
leszel? Csalfa szó nélkül elszaladt. Odament a pávához, aki szintén megpróbálta
visszatartani: ki fog lekefélni, hogy szép legyél? Csalfa tovább ment a
malachoz, ő így szólt: kivel fogsz játszani, hemperegni? Csalfa odaügetett a
tehénhez, ő pedig ezt mondta: ki fog tiszta vizet adni, ha szomjas leszel?
Aztán odasétált a kutyához, ő azt kérdezte tőle, hogy: kifog
majd vigyázni rád? És végül odament az anyjához, aki így szólt neki: kicsim, ki
fog simogatni, ha fáradt leszel, ki mellett alszol el? Mindenki megpróbálta
visszatartani a kiscsikót, de mégis megszökött. Kiért az erdőbe, hosszas
barangolás után rátalált az őzekre, de annyira gyorsan elfutottak, hogy Csalfa
szinte nem is látta őket. Azután odament a kacsákhoz, akik úszkáltak, de
megijedtek tőle, s felröppentek a fellegekbe. A kiscsikó elszomorodott, nagyon
éhes és szomjas volt, bundája kócos, és egyedül érezte magát, amikor
besötétedett. Hirtelen kiugrott a bokorból egy róka. Csalfa nagyon megrémült,
és hazafelé vette az irányt, ahogy csak a lába bírta. Amikor hazaért, odabújt
az anyjához, és csak annyit mondott: mindenhol ló, de a legjobb otthon. Jelige:
Cinci Írta:
Gősi Fanni Iskola:
Fekete István Általános Iskola, Mosonmagyaróvár II. helyezett A hangya Hol
volt, hol nem volt, pocsolyán innen, pocsolyán túl, ott, ahol még a ganajtúró
bogár is csak túr, túr és túr, ott volt egy hangyaboly. Ebben a hangyabolyban a
legszélső kamrában őrizték a bábokat. Azok őrzésével az ifjú hangyák egyikét,
Hangya Olivért bízták meg. Ő azonban az elmúlt este testvérének segített
élelmet cipelni, és ezért nagyon fáradt volt. Próbálta nyitva tartani a szemét,
de hamar meglepte az álom… Fűszálak
rengetegén szaladgált önfeledten és találkozott egy pillangóval, aki egy levél
árnyékában ült, nem bírt elrepülni, mert az iménti heves zápor miatt teljesen
eláztak a szárnyai. A lepke könyörögve így szól Olivérhez: -
Ó, te kis hangya, segíts rajtam, vigyél ki a napra, hadd száradjon meg a
szárnyam! Majd meglásd, teljesítem három kívánságodat! – mondta a pille. Olivér
összeszedte minden erejét, hátára vette, s görnyedve súlya alatt, kivitte a
napra, és gondolkozni kezdett az első kívánságon. Mire a lepke szárnya
megszáradt, már ki is gondolta. -
Fülemüle akarok lenni, mert olyan szép az éneke és magasra tud repülni. –
mondta a kis hangya. -
Legyen, ahogy kívánod – szólt a pillangó és virágról virágra tovaszállt. Olivér
fülemülévé változott, felrepült azzal a céllal, hogy meghódítsa a levegőt.
Amikor a fák fölé ért, elkiáltotta magát: -
Felrepülök a naphoz, és én leszek a levegő ura! Abban
a pillanatban egy sasmadár csapott le a közelből.
Fülemüle Olivér menekülésre fogta a dolgot. Elbújt egy hatalmas tölgyfa odvába,
és dobogó szívvel belátta, hogy ezer veszély leselkedik egy ilyen kis madárra. A
lepke virágról virágra repülve közeledett, míg végül Olivér előtt állott és így
szólt: -
Látom, kicsi hangya, nem fűlik a fogad a fülemüleséghez. -
Hát, tényleg nem könnyű fülemülének lenni – mondta Olivér. Inkább lennék nyúl,
mert a nyulak nagyon fürgék, s bárhová hipp-hopp
odaérnek. -
Kívánságod teljesítem – szólt a pille, s hirtelen elreppent. Olivér
nyúl lett, és vígan ugrabugrálva a káposztaföldre sietett vacsorázni. Ott egy
róka zsákmány után kutatott, s hamar meglelte Olivért. Ő is észrevette a
settenkedő rókát, s uccu neki, vesd el magad, szedte a
lábát, ahogy csak bírta. A róka a nyomában loholt. Olivér, a nyúl a fák
sűrűjébe menekült, és eltűnt a ravaszdi szeme elől. Félelmében hátra sem nézve
hosszú ideig még az erdőben is futott, addig, míg el nem ért egy tisztás
szélére. Ott kipihente magát. Észre sem vette, hogy a lepke elébe röpült és
megszólította: -
Látom, nyúl se szeretnél lenni! Erre
riadtan kapta fel a fejét Olivér, miután észrevette, hogy csak a pillangó áll
előtte, így válaszolt: -
Nem, hiszen olyan kicsin múlik egy nyúl élete. -
Most pedig gondolkodj, mert ez lesz az utolsó kívánságod – mondta a pille. Olivér
nem habozott túl sokat, így szólt: -
Gyönyörű szarvasbika akarok lenni, hogy koronám erősebb legyen bárminél. A
lepke elrepült, miközben Olivér szarvasbikává változott. Büszkén emelte fejét,
érezte pompás agancsának súlyát, s kedve támadt kipróbálni fegyverét. Mivel más
ellenfelet nem talált, nekirontott az előtte magasodó tölgyfának. Ekkor különös
szag hatolt az orrába, nem tudta, de érezte, hogy veszélyt jelent. A következő
pillanatban már feltűnt egy zöld ruhás alak, hatalmas dörrenést hallott, és
csak futott, futott, ahogy inai bírták, s bőgve kiáltotta: -
Hangya akarok lenni!!!! Hangya akarok lenni!!! Hirtelen
felriadt, s mivel felfogta, hogy ő hangya, eddig sohasem érzett boldogság
töltötte el a szívét. Mindenkinek el akarta mondani, hogy milyen jó hangyának
lenni, de eszébe jutott, hogy az őrizetére bízták a bábokat. Megszámlálta a
hangyatojásokat, melyek egytől egyig mind megvoltak. Aki nem hiszi, járjon
utána… Jelige:
Olivér Írta:
Döbröntei Dávid Bence Iskola:
Weöres Sándor Általános Iskola, Pápa III. helyezett Hol jobb fészket rakni? Megházasodott
a vadgalamb, és mivel nem volt tapasztalata a fészekrakásban, ezért összehívta
a barátait tanácskozni. A
madarak nagy vitába kezdtek, mert mindegyiknek más volt a véleménye. Először
a páva szólt: - Csakis
a földre fészkelj, egy árnyas bokor tövébe! A
pacsirta közbevágott: -
Szó sincs róla! Magasra, egy fa tetejére építsd a fészkedet! A
fecske más véleményen volt: -
Nem jó máshová fészkelni, csakis az ereszaljba. A
vadgalamb nem tudta, kinek a véleményét fogadja el. A nagy ordítozásra
megjelent a bagoly, és megkérdezte: -
Miért hangoskodtok? Hiszen úgysem tudtok megegyezni. Az ilyesmit az asszonyokra
kell bízni. A
vadgalamb párja burukkolva várta egy szép nagy ágon. Ide épült hát a fészek. A
madarak ráeszméltek, hogy ami az egyiknek jó, nem biztos, hogy a másiknak is
megfelel. Jelige:
Cica-Mica Írta:
Patranjel Amanda Iskola:
Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont, Kovászna, Románia IV. helyezett A szegény édesanya Hol
volt, hol nem volt, volt egyszer egy anya és fia. Egyszer az anya elindult
munkát keresni, mert a fia még kicsi volt, és nem tudta eltartani. Azt mondta a
fiának: -
Fiam, elindulok munkát keresni. -
És messze mész? -
Nem tudom, de neked kell gondoskodnod magadról. El
is ment. Bár nehéz szívvel indult el, de muszáj volt, mert szükség volt a
pénzre. Elment, s a szomszéd faluban beállt péknek. Nagyon fáradtan ment minden
nap haza, de boldog bolt, hogy fiával is még tudott foglalkozni. Minden
reggel hálát adott Istennek, hogy felkelhettek, és nem voltak betegek.
Örvendeztek minden napnak, akármilyen szegények voltak. A fiacskája nagyon
szerette az anyukáját. Mikor már nagy lett, nagyon hálás volt, hogy felnevelte,
és mindig mindenben mellette volt. Ezért szerette ő az édesanyját. Jelige:
Kitty Írta:
Nuber Krisztina Iskola:
l. sz. Általános Iskola, Balánbánya,
Románia V. helyezett Erzsébet királynő Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy királynő, akit Erzsébetnek hívtak.
Erzsébetnek varázsereje volt. Egyetlen fiát Lajosnak nevezték. Egy
éjszaka, amikor mindenki aludt, egy ördög elrabolta Lajost. Reggel amint
asztalhoz ült, Erzsébet észrevette, hogy fia nem jött le reggelizni. Küldte a
cselédeket utána, de sehol sem találták. Ekkor
az anya belenézett a mindenlátó tükrébe, s meglátta a pokolban láncokra verve.
Követet küldött, hogy adják vissza Lajost, vagy óriási hadsereggel indul érte. Igen
ám, de az ördög nem adta vissza a fiát, hanem készíteni kezdte a hadsereget. Erzsébet
vízkatonákkal indult a fia kiszabadítására, az ördög pedig tűzkatonákkal. A
Vörös-tenger partján kezdődött a csata, s a vízkatonák mind elpárologtak, a
tűzkatonák pedig mind kialudtak. Csak a két hadvezér maradt a parton. Három
napig harcoltak, míg a Tündér egy ravasz mozdulattal megölte az ördögöt. Erzsébet
királynő kiszabadította Lajost, és minden ördögöt tündérré változtatott. Lajos
elvett feleségül egy ördögből lett tündért, s boldogan élnek még ma is, ha meg
nem haltak. Így
győzte le az anya erős szeretete a gonoszt, a rosszat, az ördögöt. Jelige:
Loki Írta:
Partac Eduárd Iskola:
1. sz. Általános Iskola, Balánbánya, Románia |