2010. évi meseíró pályázat

3-4. osztály legjobb meséi

 

 

I. helyezett

A furfangos egér

 

Szóval, az egész ott kezdődött… Milyen neveletlen vagyok! Még be sem mutatkoztam! A nevem: „Dorca”, és szeretek történeteket kitalálni. Ott tartottam, hogy élt egyszer régen, bocsánat, inkább napjainkban egy igazi szívtipró Egércifra Kristóf. Az összes egérlány utána áhítozott. De ő csak a legszebb lányokkal állt szóba, mindegyiket magába bolondította. Az esküvőkről az igen kimondása előtt rendszeresen távozott. Maga után csak összetört szíveket hagyott. Eddig még senkinek sem sikerült jó útra térítenie. Az újságírókat meg messzire elkerülte, így sem fényképet, se egy riportot nem tudott senki se csinálni róla.

Itt lép be a történetbe Cintia van Cambert, aki az Egérország leghíresebb újságírója volt. Emellett a legszebb, legokosabb, legfurfangosabb… és még sorolhatnám. De még ő is csak álmodozott a riportról Kristóffal. Mikor meghallotta a hírt, hogy Kristóf délután az ő városában lesz, alig bírt magával, olyan izgatott lett. Sokáig gondolkodott, hogy mi legyen.

-          Megvan! – kiáltott fel, majd hívta barátnőit, és örömmel újságolta el ördögi tervét.

-          A saját módszerével fogom tőrbe csalni.

Barátnőivel rögtön neki is láttak a terv megvalósításának. Álnéven bejelentkezett Cintia De la Grosszé társkereső rovatába, és vártak. Tudták, hogy a szívtipró ezt nem fogja kihagyni. Közben egy szőke parókával és jó sok sminkkel teljesen átváltozott. Felvette a legszűkebb bőrruciját, majd megjegyezte:

-          Így még az anyukám se ismerne fel.

Barátnője lefényképezte, feltették az internetre, és vártak. Nagyon hamar ez az üzenet jelent meg: „Cintia! Találkozni akarok veled! Halálosan beléd szerettem. E. Kristóf”.

Cintia már írta is a választ: „1 óra múlva a főtéren”. Persze esze ágában sem volt elmenni, de ez is a terv része volt. Ahogy eltelt az idő, még egy üzenet jelent meg: „Miért nem vagy itt? Legalább írj!”

Cintia mosolygott és gépelt: „1 óra múlva a sajtfaló étterem sajtmintás asztalánál leszek.”

Ahogy ezt leírta, rögtön hívta is telefonon a sajtós barátait, azzal elindult a megbeszélt találkozóra.

Szinte egyszerre értek az étteremhez. Mindketten csak álltak, mint akit leforráztak. Cintia tudta, hogy halálosan beleszeretett ebbe a jóképű szívtipróba, de úgy érezte, meg kell leckéztetnie. Teljesen váratlanul Kristóf így szólalt meg:

-          Lennél a feleségem?

-          Ig… Nem! – felelte Cintia, majd futásnak eredt. Kristóf egy darabig csak állt, majd utána eredt.

-          Ez az én módszerem – kiabálta, mikor utolérte. – De te is egész jól csinálod.

A vakuk csak egyre villogtak mellettük, de ők nem tudtak megszólalni. Így történt, hogy mindketten a saját csapdájukba estek, de nem bánták. A következő héten már össze is házasodtak. Már egyikük sem akart elszaladni az igen kimondása előtt.

Itt a vége, egyél sajtot véle.

 

Jelige: Dorca

Írta: Novakovics Dóra

Iskola: Bolyai János Általános Iskola, Mosonmagyaróvár

 

 

II. helyezett

A furfangos egér

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszon. Ennek a családnak annyi pénze sem volt, hogy étel kerülhessen az asztalra. Felkutattak otthon minden zugot, hátha találnak néhány forintot, vagy valami ennivalót. Addig-addig keresgéltek, mígnem találtak a kamra legmélyén egy icipici sajtocskát. Gondolták, hogy elfelezik egymással, de az a sajt olyan aprócska volt, hogy a villa hegye sem tudta felvenni. Nem tudtak megegyezni, így hát félretették a sajtot. Nem volt másuk már, csak egy macskájuk. Gondolták megfőzik vacsorára.

Elindultak, hogy előkerítsék a cicát. Egy kisegér azonban meglátta a darabka sajtot, de nem tudott közel férkőzni hozzá, mert csupa csapda volt az egész ház. Azt gondolta, keres segítséget. A kertben ráakadt a macskára, aki éppen szomorkodott.

-          Miért búsulsz, te macska?

-          Csak azért, mert éhes vagyok, de ti, egerek olyan fürgék vagytok, hogy nem érek a nyomotokba! Biztos, hogy nektek jobb életetek van, mint nekünk, macskáknak!

-          Ne búsulj, - felelte az egér – segítek én rajtad! Úgyis azon járt az eszem, hogy kipróbálom a macskaéletet. Cseréljünk hát helyet!

A macska beleegyezett a cserébe, gondolta, így könnyebben jut élelemhez. Elkezdte az egér kergetni a macskát, egyenest a konyha felé. A macska megpillantotta a sajtot az asztalon. Nekiiramodott, taszigálta félre a csapdákat, de a nagy sietségben az egyik csapdába belefutott. Keservesen nyivákolt, mire a szegény asszony is beszaladt. Kiszabadította a cicát, de úgy megsajnálta, nem vitte rá a lélek, hogy megfőzze vacsorára.

A furfangos egér a nagy felfordulásban elcsente a sajtot, s így esett, hogy a szegény ember családjában azon a napon egyedül csak egy kisegér lakott jól.

Így volt, ennyi volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána!

 

Jelige: Jojó

Írta: Kilácskó Máté

Iskola: Lébényi Közoktatási Központ

 

 

III. helyezett

A furfangos egér

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egércsalád. Egérapa, egéranya és nyolc egércsemete. Volt köztük testes, vékony, gyors, lomha, gőgös, szerény, de a legkülönlegesebb egy nagyon okos egérfiú volt, akit Cincoginak hívtak.

Ez a család egy erdőszéli odúban éldegélt. Szorgos család voltak, egész nyáron élelmet gyűjtöttek, annyit, hogy a hideg téli napokra is elegendő legyen. De mivel nagyon sokan voltak, ezért az élelemkészlet is egyre jobban megcsappant. Egy nap Cincogi odaállt szülei elé és így szólt:

-          Édesapám, édesanyám, elmegyek szerencsét próbálni, hátha sikerül egy kis télirevalót szereznem.

A szülei nagyon aggódtak érte, de tudták, hogy okos legényke, és tud vigyázni magára. Másnap reggel útnak is indult, de óvatosan mindig csak a magas fűben ment, mert ott a ragadozó, vadászó madarak nem vehették észre. Már napok óta úton volt, amikor kiabálásra lett figyelmes.

-          Segítség! Segítség! Csapdába estem! – rikoltozta egy hang.

Az egérfiúcska közelebb ment és látja ám, hogy egy aprócska madár került bajba. Amikor a madárka észrevette, így szólt:

-          Kérlek, kisegér, segíts rajtam! Beleakadt a szárnyam ebbe a kötélbe, és nem tudok kiszabadulni.

Cincogi először megijedt, de aztán látta, hogy a madárka alig nagyobb nála, és nem tudja megenni, így hát segített neki. Gyorsan elrágta a kötelet, és a madárka pillanatok múlva már boldogan repkedett.

-          Köszönöm neked, hogy megmentettél, ezt sosem felejtem el. Engem Csipcsiripnek hívnak. Neked mi a neved, és mi járatban vagy errefelé?

-          Az én nevem Cincogi, és élelem után kutatok, amit hazavihetek a családomnak. De most már indulnom is kell, mert még hosszú út áll előttem.

-          Cincogi, ha valaha segítség kell, csak füttyents egy jó nagyot, és én sietek hozzád.

Ezután el is búcsúztak egymástól, és Cincogi folytatta fárasztó útját. Pár nap után, amikor már az ereje fogytán volt, megpillantott egy nagy, gyönyörű házat. Ebben a házban egy kapzsi, tudatlan földesúr lakott tudatlan feleségével. Ki sem mozdultak a házból egész nap, sőt egész életükben, mert csak a pénzüket számolgatták. A környéken azt beszélték – ugyanis Cincogi kihallgatta az emberek beszélgetését -, hogy a földesúrnak munkások kellenének a magtárolóba a termés szétválogatásához. Sok ember megfordult náluk a munka miatt, de mivel fizetni nem akartak, nem vettek fel senkit. Az egérke ennek nagyon megörült, mert tudta, hogy itt az alkalom, hogy használja az eszét is.

Mindjárt az uraság elébe járult, és így szólt:

-          Adjon isten földesuram, a munka végett keresem! Bármilyen munkát elvállalok, és nem kérek érte fizetséget, mert örülök, hogy dolgozhatok. Igaz, hogy kicsi vagyok, de jól bírom a munkát.

A gazdának ez zene volt füleinek, ingyen és gyorsan elvégezni a munkát. Ekkora szerencsét – gondolta magában -, igaz, azt nem tudom, miféle szerzet ez, de ez nem érdekes, a lényeg, hogy én jól járok. Mivel az uraság nagyon tudatlan volt, így azt sem tudta, hogy ő egy egérke, aki imádja a magokat, bármilyen legyen is.

-          Jól van – szólt a földesúr. – Dolgozhatsz nekem, a tárolóban rend legyen, és holnapra már itt se legyél!

-          Úgy lesz, úgy lesz – ígérte Cincogi -, holnap már itt sem leszek.

Ezek után az uraság odavezette őt a magtárolóhoz, majd boldogan visszatért a pénzét számolgatni. Az egérfiúcska elámult a tömérdek mag látványától, de nem vesztegethette az időt, és nyomban mászott is a tetőre. Ott aztán egy hatalmasat füttyentett – amekkorát persze egy egér tud -, és pillanatok alatt ott termett újdonsült barátja.

-          Üdvözöllek Cincogi, miben segíthetek? – érdeklődött Csipcsirip.

-          Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideértél, tudod, ez az épület tele van finom magokkal, és el kellene juttatnom a családomhoz haza. Én sajnos nem tudnék sokat elcipelni egyedül, ezért kérem a segítséged. Ahogy elnézem, ebből még a te családod is évekig vidáman elélne.

-          Hát akkor álljunk neki a munkának – ajánlotta a kismadár, és gyönyörű hangon elkezdett dalolászni.

Egyszer csak nagy sötétség lepte el az eget. De ez nem felhő volt, hanem egy egész madársereg.

-          Bemutatom a családom – büszkélkedett Csipcsirip.

Elmagyarázta nekik, hogy hova kell szállítani az élelmet, és azt is, hogy haza is vihet mindenki. Ezután a madársereg már csipkedte is össze a magvakat, és már szálltak is el. Az egérke felkapaszkodott egy nagyobbacska madárra, aki hazáig repítette. Otthon aztán nagy volt az öröm, most már tele lett az éléskamra, sőt még évek múlva is jól éltek belőle.

De a földesúr másnap, amikor ment megnézni a termést, majdnem elájult, mert a tároló teljesen üres volt. Még talán most is toporzékol mérgében, hogy így túljártak az eszén.

 

Jelige: Könyvmoly

Írta: Fodor Péter

Iskola: Fekete István Általános Iskola, Mosonmagyaróvár

 

 

IV. helyezett

A furfangos kisegér

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egérmama. A házunk pincéjében éldegélt egy kis egérlyukban. Egy szép nyári este öt kis egere született.

A kis egerek szépek voltak, napról napra növekedtek, mígnem akkorák lettek, hogy már menni is tudtak. A négy nagyobb egér szófogadó volt, mindig a mamájuk mellett maradtak, ám a legkisebb egérke igencsak kíváncsi természetű volt. A puha, biztonságos fészekből gyakran kiszökött, hogy felfedezze, mi van a nagyvilágban. Felmászott a lépcsőre, onnan kémlelt körül. Megmászta az almaládát, megrágta a sárgarépát, bújócskázott az üres befőttes üvegekben. A majája gyakran figyelmeztette, hogy a ház körül leselkedő macska egyszer még elkapja.

Egyik éjszaka egérmama és csemetéi mind aludtak, csak a legkisebb egér szemére nem jött álom. Folyton csak az járt az eszében, mi lehet a pincén túl és vajon milyen is az a félelmetes macska, akiről esténként a mamája mesél. Csendesen felmászott a falon, egészen a pince ablakáig. Szerencséjére az ablak éppen nyitva volt, azon át kisurrant a pincéből. Az udvaron találta magát. Minden csendes volt. A kisegér körülkémlelt.

-          Sajt! Világító sajt! – kiáltott fel, amikor felpillantott az égre.

A kis buta nem tudta, hogy az nem más, mint a jó öreg Hold. Ezalatt a macska a ház mellett álló ládában aludt, de a kisegér kiáltására fülelni kezdett.

-          Vajon honnan jön ez a cincogó hang? – gondolta magában.

Hirtelen megpillantotta a pince ablakában leskelődő egeret. Felragyogott a zöld macskaszem:

-          Ebből lesz nekem jó vacsorám!

Osonni kezdett a zsákmány felé, ám ebben a pillanatban az egérke észrevette a veszedelmet. Sajnos már késő volt! A macska egy ugrással ott termett, és már a szájában is tartotta az egeret.

-          Már késő van a vacsorához – gondolta magában -, inkább reggelire eszem meg. Még elrontanám a gyomrom!

Azzal visszasétált a ládájához, belefeküdt, két első mancsa alá szorította foglyát. Hamarosan újra elaludt. Cincogó csak erre várt. Óvatosan megemelte a macska mancsát, és kiosont a börtönéből. Ekkor hirtelen megmozdult a cica. Most mi tévő legyen? Nagy hirtelen a kertbe szaladt. Hát nem egy kis labdába botlott? A ház gyerekei hagyták kint még délután. Görgetni kezdte, mígnem a még mindig alvó macskához nem ért. Óvatosan felemelte a mancsát, alágurította a labdát, majd gyorsan elszaladt.

-          Ezt megúsztam – törölte meg homlokát -, de most aztán merre menjek, mit csináljak? Bárcsak találnék egy kis lyukat, ahol elbújhatnék!

Ekkor észrevett az ajtó alatt egy kis rést.

-          Ezen biztosan beférek!

Bebújt. Ahogy körülnézett, látta, hogy bizony nem egérlyukba menekült, hanem egy hatalmas nagy lyukba. A ház nappalijában volt. Körülnézett. Az ébredő nap sugarai megvilágították a ház berendezését. Félelmetes világ volt ez a mi kis hősünknek. De ő nem ijedt meg, tovább folytatta felfedező útját. Az első akadály, ami az útjába került, a számítógép asztala volt. Felmászott rá, és hancúrozni kezdett a billentyűzet gombjain. Hirtelen megtorpant:

-          Csak nem egy nagy testvér? – csodálkozott, amikor észrevette az asztalon pihenő furcsán világító egeret. – De, csak az lehet, hiszen neki is hosszú a farka. – és boldogan ölelte magához.

A nagy testvér azonban mozdulatlan maradt, nem viszonozta az ölelést. Nagyon szomorú lett Cincogó, így folytatta az útját. Most az étkező asztalra mászott fel. Az asztalon a gyümölcsös kosárban illatos almák voltak. Mivel már nagyon éhes volt, beleharapott az egyik almába:

-          Hú, ez nagyon finom! – és az egész almát felfalta.

Tele hassal hamar elálmosodott és elaludt a kosár mellett. Hangos sikítozás ébresztette fel mély álmából. A ház gazdaasszonya sikoltozott, miután meglátta az asztalon pihenő egeret. Cincogó is megijedt a lármától, beszaladt a konyhába és elbújt a gázkályha mögé. Hiába kereste a gazdaasszony, sehol sem találta meg.

Ettől a naptól kezdve mindig felbukkant valahol a kisegér nyomot hagyva maga után: a kenyeres kosárban, a hűtőszekrény tetején, asztalon és asztal alatt, még a mosogató tálcáját is megjárta. Közben mindent megrágott, ami az útjába került. Ha megjelent a gazdaasszony a konyhában, gyorsan visszaszaladt rejtekhelyére, a gázkályha mögé. Ilyenkor csendben lapulva várta, mikor lesz újra egyedül.

Csakhogy a ház lakói is megelégelték, hogy egy szemtelen szürke kis egér tartja őket rettegésben. Csapdát állítottak neki. Papírlapot tettek a földre, és erős ragasztót nyomtak rá, annak a közepére sajtot tettek csaléteknek. Amikor minden csendes volt, Cincogó előbújt rejtekhelyéről. Nyomban megérezte a sajt illatát. Közelebb ment a csalihoz, már majdnem el is érte a sajtot, ekkor azonban egyik apró kis mancsa hozzáért a ragasztóhoz. Észrevette a veszedelmet, és visszahúzta a lábát. Igen ám, de a sajt ott maradt.

-          Hogyan vegyen ki onnan? – töprengett.

Felállt a hátsó két lábára, felágaskodott, jó nagyot nyújtózkodott előre, és már el is érte a sajtot. Örömmel futott vissza zsákmányával a gázkályha mögé. Az asszony nem hagyta ennyiben a dolgot. Egérfogót vásárolt a Gazdaboltban, és felállította a csapdát a konyhában. A biztonság kedvéért egy gerezd diót is tett bele, majd elment. A kisegér a diót is nagyon szerette, és elhatározta, megszerzi magának. Amikor közelebb ment a szerkezethez, megállt.

-          Valahonnan ismerős nekem ez a szerkentyű. Csak nem az, amiről a mamám mesélt olyan sokat, és amelyik a papámat elkapta egy tavaszi napon? Vigyáznom kell!

Keresgélni kezdett. Hirtelen felkiáltott:

-          Megvan! – és egy hegyes dárdát, azaz fogpiszkálót húzott elő a szemetes edényből.

Visszament a dióhoz, beleszúrta dárdájának végét, leemelte a diót, és már meg is volt a zsákmány. Boldogan vitte a finom ennivalót a búvóhelyére. A gazdaasszony már nagyon dühös volt azért, hogy az egér így túljárt megint az eszén.

-          - Most aztán olyan csapdát találok ki, amiből biztosan nem szabadulsz meg!- mondta nagy mérgesen.

Hamar a kamrához sietett, és egy szelet csokit vett elő. Tán megeszi? Á, nem! Letört egy kis darabot belőle, belegyömöszölte az egérfogóba, és ezt mondta:

-          - Ez a csoki olyan ragacsos, hogy még a fogam közül is alig tudom kipiszkálni. Ez a mihaszna kis egér biztosan nem tudja kiszedni az egérfogóból, és akkor annyi lesz neki!

A csokit mindenki szereti, még az egerek is. Cincogó elhatározta, hogy azt is megszerzi magának. Ám a csali tényleg ragacsosnak bizonyult, és hiába próbálta kipiszkálni dárdájával belőle a kisegér, nem sikerült neki. Egyre közelebb és közelebb merészkedett a csapdához, mígnem megtörtént a baj: egy nagy csattanás, és már csapdába is került az egér. Szerencséjére csak a farkincáját kapta el, de a nagy lármára így is beszaladt a konyhába az asszony:

-          - Na, végre, megvagy! Most aztán mit csináljak veled? – töprengett.

Hozott egy üres uborkás üveget, majd megragadta az egér bundáját, kihúzta a farkát a csapdából. Fogta az üveget, és ráborította az egérre. Gondolta, ha hazajön az ura, majd elpusztítja a mihaszna rágcsálót.

-          Jaj, innen most hogy szabaduljak ki? – sírdogált Cincogó az üveg alatt. - Ha még most az egyszer sikerülne megszabadulnom, soha többé nem háborgatnám a ház lakóit!

Amint így sírdogált, észrevette, hogy ott van mellette a dárdája. Nagyon megörült neki. Tervet eszelt ki a meneküléshez. Elhatározta, hogy az üveg alá dugja a dárda egyik végét, a másik végét megemeli, így az üveg egyik fele felemelkedik, és már szabad is az út előtte. Így is tett. Igen ám, de amikor elengedte a dárda végét, akkor az üveg mindig visszaesett. Már elszomorodott, hogy nem sikerül megmenekülnie, amikor meglátott egy gerezd diót. Hogy hogyan került oda, azon most nem töprengett. Gyorsan újra az üveg alá tolta a dárda egyik végét, a másikat felemelte az üveggel együtt, egyik lábával odahúzta a diót, a dárda alá tette, és már szabad is volt az út előtte. Illa berek, nádak, erek, átbújt az ajtó rése alatt, szaladt, hazáig meg sem állt. Otthon aztán elmesélte kalandos történetét a mamájának, és megígérte, hogy soha többé nem szökik el.

Azóta sok idő eltelt. A kisegérből öreg egér lett. Esténként unokái így kérlelik:

-          - Nagypapa, mesélj nekünk!

És ő mesél: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egérmama…”

 

Jelige: Mr. Cat

Írta: Katona Réka

Iskola: Körzeti Általános Iskola, Jánossomorja

 

 

V. helyezett

A furfangos egér

 

Volt egyszer egy egércsalád, amely egy ház falai közt éldegélt. Lakosztályuk egy tágas egérlyuk, ahol kényelmesen elfért a népes egércsalád: papa, mama és a tíz gyerek.

Nagy öröm és boldogság volt a házban, amikor világra jött öregkoruk ellenére a legkisebb egér, Cin-cin. Nem akármilyen kisegér volt ő! Külsőleg is eltért testvéreitől, mégpedig hatalmas füleinek köszönhetően, amelyek akkorák voltak, mint két hatalmas sátorlap. Csúfolták is őt a testvérei eleget.

Talán ezért is vált belőle bátor, okos és furfangos egérke, mert bizonyítani akarta a többieknek, hogy ő is van olyan egér, mint ők. Mivel nagyon ügyes volt, az egércsapdák nem voltak akadályok számára, és az elemózsiát mindig elcsente, és a megszerzett élelmet szétosztotta testvérei között.

A másik érdekes tulajdonsága, hogy nem félt az emberektől, de még a macskáktól sem. Mindig megtréfálta őket, és társai, ha bajba kerültek, ő magára vonta a figyelmüket, hogy a többiek el tudjanak menekülni. Ezek a cselekedetei egyre nagyobb tiszteletet vívtak ki egértársai körében. Jószívűségéért nagyon megkedvelték, és már senki nem csúfolta a nagy füle miatt.

Az egerek megtanulták, hogy nem szabad első látásra ítéletet alkotni senkiről. Legyen ez számunkra is tanulság! Éljünk egymás mellett szeretetben!

 

Jelige: Szabrina

Írta: Mike Bianka

Iskola: Lébényi Közoktatási Központ