2006. évi történetíró pályázat

3-4. osztály legjobb történetei

I. helyezett

Legkedvesebb élményem

Soha nem értettem, hogy a költők, írók hogyan tudják annyira csodálatosan megfogalmazni érzéseiket, gondolataikat… Úgy gondoltam, most én próbálom írásba foglalni mindazt, ami velem történt egy éve, röpke néhány nap alatt, amely ma is életem legszebb és legmeghatározóbb élménye maradt.

Tavaly nyáron elhatároztuk, hogy elmegyünk táborozni egy csodálatos városba, Rajecké Teplicére. Nagy izgalommal készültünk az útra, előző este szinte alig tudtam elaludni. Elérkezett a várva-várt nap. Busszal indultunk kitűzött célunk felé, és nagyon boldoggá tett, hogy már a buszon rátaláltam néhány jó barátra. Énekeltünk, nevettünk, egymástól új verseket tanultunk. Utunk Bajmócon keresztül vezetett. Ez adta az ötletet, hogy álljunk már meg egy pillanatra és ismerkedjünk meg a városi állatkert kedves kis és nagy lakóival. Nagyszerű élmény volt megtekinteni és gyönyörködni a tarka lakókkal, láttunk tevét, elefántokat, flamingókat, majmokat, madarakat, s megannyi érdekes állatfajt, melyeket eddig könyvekből, természetfilmekből ismertünk csupán.

Később egy hihetetlen csodával találkoztunk. Ez egy templom volt, melyben fából faragott bábuk, figurák köszöntöttek bennünket. Nézegettük, miféle varázs mozgatja őket, de aztán rájöttünk, nem csoda, nem ámítás, mindössze a technika ördöge játszik velünk.

Vidám élményekkel folytattuk utunkat. A busz ablakain keresztül ránk mosolyogtak a fák, a bokrok, a számtalan tarka virág, a kispatak, a cseverésző vidám erecske…

Végre! Az épület! Ollé, már meg is érkeztünk!

Gyors szökdeléssel hagytuk el az autóbuszt. Felfedező útra indultunk házikónk rejtett zugaiba, majd ujjongva nyargaltunk vissza holmijainkért, hogy mint honfoglaló őseink, mis is elfoglaljuk az új hazát.(igaz csak három napra)

Másnap újult erővel indultunk felfedezni lakhelyünk környékét, a közeli várost. Túráztunk, sétáltunk, majd ellátogattunk egy számomra nagyon furcsa helyre. Minden ház boltocska volt, és csak ceruzákat, nyalókákat, játékokat, édességeket lehetett kapni. De nem akárhogyan ám! Meg kellett dolgozni érte: kötelet húzni, zsákban ugrálni, célba dobni… Az ügyességünkért játékpénzt kaptunk, és ebből vásárolhattuk a sok-sok nyalánkságot, játékot. Aztán jött a következő meglepetés: olyan ligetbe kalauzoltak bennünket, ahol a fűben csokoládék teremtek, a fákon finom cukorkák illegették magukat. És ez mind-mind a miénk lehetett! Az „édes” napnak sajnos hamar vége lett. De jó lett volna még tovább keresgélni a fák közt, a fűben, a bokor alatt… Sajnos, mint minden más, ez is egyszer véget ér… Másnap kicsit szomorúan láttunk a csomagoláshoz. Hazafelé már nem voltunk olyan vidámak, mint három nappal ezelőtt. Tudtuk, hiányozni fognak a csodák, amit átéltünk, de azt is tudtuk, hogy az emlék megmarad talán egy életen át.

És már ez megérte!

Jelige: Mesés napok

Írta: Sátor Krisztina

Iskola: Stampay János Alapiskola, Gbelce (Köbölkút) 943 42 Szlovákia

II. helyezett

A legszebb ajándék

A történetem úgy kezdődik, hogy édesapám születése napjára készülődtem egy meglepetéssel. Mivel apával ketten élünk, és így mindennap ő főz, ezért arra gondoltam, hogy ajándékként a szülinapi ebédet én készítem el. Leltárba vettem a hűtőt, az éléskamrát és a konyhaszekrényt, hogy mi minden áll rendelkezésemre tervem megvalósításához. Úgy döntöttem, hogy a levest húsleveskockából készítem el, továbbá krumplisalátát és sajttal töltött pulykamellet sütök ki. (A pulykamellet az apa a boltban vette) Elérkezett a várva várt nap. Apát a barátja épp aznap kérte meg, hogy segítsen valamit neki. Így egyedül voltam odahaza. Hát nekiálltam a nagy műnek! Mire apa hazaérkezett, már kész is voltam az ebéddel.

A szépen megterített asztalon már gőzölgött a leves. Leültünk enni. Evés közben láttam apán, hogy nagyon büszke rám, amiért egyedül készítettem el az ebédet, még a szeme is furcsán csillogott. Na de ami ezután jött! Apa szedett a húsból és a krumplisalátából. A hússal nem is volt baj! De amikor a krumplisalátába harapott, recsegett, ropogott minden a foga alatt. A szeme kikerekedett, a villa megállt a kezében! (Nem tudtam, hogy a salátához meg kellett volna főznöm a krumplit)

Apa nézett rám egy darabig, majd hangosan elkezdett nevetni. Ezután egyenként kihalásztuk a krumplit a tálból, majd megfőztük közösen és egy jót ebédeltünk.

Ebéd után édesapa magához ölelt és azt mondta: Ez volt a legszebb születésnapi ajándék egész életemben!

Jelige: Mesterszakács

Írta: Schmálik Gabriella

Iskola: Általános Művelődési Központ, 3352 Feldebrő, Kossuth L.u. 34.

III. helyezett

Legkedvesebb élményem

Az egész egy szép nyári napon történt, amikor Erdélyben nyaraltunk.

Három napig voltunk ott. A legkedvesebb élményem akkor történt, amikor Rózsi nénivel és Gyula bácsival, akik vendégül láttak minket, felmentünk a havasokba. Gyula bácsi pásztorember, aki a falu nyáját őrzi. Korán fölkeltünk, beindították a traktort és a pótkocsin utazva elindultunk a havasokba. Nagyon emlékezetes volt az út. Meredek és keskeny. Mellettünk nagy szakadék tátongott és magas fák nyúltak felénk. Mikor felértünk, sok kutya fogadott minket. Gyula bácsi szállt le először, hogy becsukja a nyájat őrző falkát. Ezután megmutatta, hogyan fejik a birkákat, és hogyan készítenek a tejből sajtot. A sajtot meg is kóstoltuk, de nekem nem nagyon nyerte el az ízlésemet. Az éhségünk legyőzésére Gyula bácsi levágott egy bárányt és mialatt sütötte, Rózsi nénivel és a szüleimmel elmentünk egy másik helyre, ahol voltak lovak, szamarak és kiskutyák. Nagyon jól elszórakoztam a kölykökkel, de az anyukájukat be kellet zárni az ólba, mert nagyon féltette a kicsinyeit. Apukám közben ráült az egyik szamár hátára, amin jót nevettünk, mert alig bírta el őt és rogyadoztak a lábai is. Mire visszaértünk, megsült a bárány és belakmároztunk. Az evés után pihengettünk, majd felkerekedtünk és nekivágtunk a hazafelé vezető hosszú, de szép hegyi útnak. Fáradtan és kimerülten érkeztünk haza. Megmosakodtunk és a vacsora közben megbeszéltük, hogy milyen emlékezetes és szép volt mindannyiunk számára ez a nap. Nagyon várom, hogy újból Erdély földjén kirándulhassak.

Jelige: Micimackó

Írta: Wencz Blanka

Iskola: Gróf Széchenyi István Általános Iskola, 2526 Epöl, Hősök tere 5.

IV. helyezett

Az én cicám

Legkedvesebb emlékeim közé tartozik az a nap, mikor hazavihettem a kiscicámat.

Meleg nyári nap volt. Barátaimmal a közeli kiserdőben játszottunk. Egyszer csak furcsa motoszkálás ütötte meg a fülünket. Nem is sejtettük, mi lehet ez a hang. Addig riogattuk egymást, míg egyikünk sem merte megnézni, mi rejtőzik a bokorban, ahonnan a hangok jönnek. Ahogy tisztes távolságból figyeltük a bokrot, egyszer csak egy kiscica lépegetett ki alóla. Aztán még egy, majd még egy. Most már nem féltünk, odaszaladtunk a bokorhoz. Itt egy kartondoboz lapult, ami még két kiscicát rejtett. Egyből megértettük barátaimmal, hogy valaki sorsukra hagyta a botladozó állatkákat. Tudtuk, hogy ha mi az erdőben hagyjuk őket, akkor elpusztulnak. Ezért elhatároztuk, hogy keresünk nekik olyan családokat, akik szívesen befogadják őket, és szeretettel gondoskodnak róluk. Szerencsére minden kiscicának találtunk otthont. Az egyiket én vettem magamhoz. Tigrisnek neveztem el. Nagyon jó barátok lettünk. Tigris nem fajtiszta macska, leginkább az abesszin macskához hasonlít. Hím, szőre vörösesbarna árnyalatú, szeme zöldes. Közepes termetű. Jó a szaglása és a hallása. Nagyon mozgékony, szívesen ugrál polcra, asztalra, autók tetejére. Ez utóbbinak apukám kevésbé örül. Sokszor elcsavarog, de csak a környékünkön sétálgat.

Nagyon szeret enni, kedvence a csirkehús. Ha lábam körül tekereg és dorombol, tudom, hogy éhes. Ha nem viszek neki azonnal enni, kedves dorombolása nyávogássá erősödik. Ősei vadászösztöne is él benne. Ha a fűben ugrándozó madarakat lát, óvatosan kúszni kezd feléjük, majd egy hirtelen ugrással közéjük veti magát. Bizony volt már úgy, hogy sikerült a vadászat és zsákmányával a szájában büszkén sétálgatott az udvaron. Ilyenkor örültem, hogy Tigris nagyon ügyes macska, de borzasztóan sajnáltam a kismadarat, aki áldozatul esett. Az elejtett zsákmányt nem szokta megenni. Inkább megvárja, míg a tálját megtöltöm finomságokkal, és ebből lakmározik.

Evés után szívesen heverészik. Ha jó idő van, keres egy napsütötte helyet, ez általában a hintaágy, és órákig képes itt heverészni. Ha hűvös van, a szobámban keres pihenőhelyet. Leggyakrabban az ágyamra hever le. Nagyon szereti, ha vakargatom a hasát és a hátát. Ezt szintén dorombolással köszöni meg. Ha elunta a heverészést, kéri, hogy játsszak vele. Szívesen labdázik a pamutgombolyaggal, kergeti a műegeret, amit én húzgálok előtte. Nyáron a virágoskertben pillangókat kerget. Úgy láttam, nagyon tetszik neki ez a móka. Tigris elfogadta és megszerette a barátainkat is. Nyáron, amíg mi a Balatonnál nyaraltunk, ők gondoskodtak róla. Sok kedves történetet meséltek hazaérkezésünk után Tigrisről. Még fényképeket is készítettek, hogy lássuk, milyen sokat foglalkoztak a mi cicánkkal.

Sokszor elgondolkodom azon, mi történt volna a kiscicákkal, ha mi nem találjuk meg őket az erdőben, ha nem keresünk nekik szerető gazdit. Szomorú, hogy vannak olyan emberek, akik képesek eldobni élő állatokat úgy, mint egy cukros papírt.

Örülök, hogy segíthettem a barátaimmal együtt ezeken a kiscicákon. Örülök, hogy mi is befogadtunk egyet közülük, mert nagyon megszerettem Tigrist, az én kis házi kedvencemet.

Jelige: Tigris

Írta: Lakatos Bence

Iskola: Bocskai István Általános Iskola, 4029 Debrecen, Munkácsy M. u. 4.

V. helyezett

Legkedvesebb élményem

Eddig a legkedvesebb élményem az volt, amikor édesanyámmal márciusban elmehettem repülőgéppel Budapestre. Mindig is vágyam volt, hogy legalább autóval vagy busszal elmehessek a magyar fővárosba.

Amikor megérkeztünk a marosvásárhelyi repülőtérre Székelyudvarhelyről, bementünk az épületbe és mielőtt megérkezett a repülőgép, átvilágították a csomagjainkat és minket is. Végre elindultunk! Kaptunk szendvicset és üdítőt. Egész út alatt felhős volt az ég, de amikor Budapest fölé értünk, kitisztult. Nagyon szép volt a magasból látni a fővárost, de az volt a legérdekesebb, amikor megláttam egy kamionokat szállító vonatot. Végre megérkeztünk! Amikor kinyitották az ajtót és kimentünk, vártuk, hogy leérjünk a földre, de kiderült, hogy egy zárt folyosóba érkeztünk, ami az épületbe vezet.

Miután átnézték az útleveleinket, bementünk egy nagy terembe, ahol megkerestük azt a szalagot, amelyen a mi csomagjaink kellett, hogy kijöjjenek. Megkerestük a megfelelő buszt, aztán felszálltunk és elmentünk a legközelebbi metróállomáshoz. Előtte a pénztárnál vettünk gyűjtőjegyet. Nagyon érdekes volt mozgólépcsővel lemenni. Életemben először mentem metróval, ezért egy csomó kérdést tettem fel. Édesanyám pedig mindig azt mondta: majd meglátod. Aztán kiderült, hogy minden úgy van, ahogy hallottam még otthon. Elmentünk egy villamosmegállóhoz, egy villamossal a Blaha Lujza térre, onnan elgyalogoltunk a szállásunkig.

Minden nap meglátogattunk valamilyen nevezetességet. Első nap felmentünk a Várba. Nagyon szép volt a Halászbástyáról látni az Országházat, a Mátyás templomot, a Dunát és a hajókat. Egyszer a buszmegállóban egy japán bácsi adott nekem és édesanyámnak egy-egy eredeti japán cukorkát. Sok idegen nyelvet is hallottam. Az is érdekes volt, ahogy beállt a helyére a sikló. Voltunk a Magyar Nemzeti Galériában is. Nagyon szépek voltak a hatalmas festmények és szobrok. A Planetáriumot ugyancsak meglátogattuk. Nagyon tetszettek az űrruhák, a rakéta és egyéb modellek, és ahogy a kupolára kivetítették a bolygókat és a csillagokat. Egy nap voltunk a lovardában is, de már kellet hazafelé készülni.

Hamarosan vége lett a hétnek, de volt még egy nagy élmény. A Ferihegyi repülőtéren nagyon szépek voltak a kapuban lévő muzeális repülőgépek. Mikor megérkeztünk, átnézték a jegyeinket, az útleveleinket és átvilágították a csomagjainkat, mint otthon. Nagyon tetszett a sok furcsa kinézetű autó. Amíg vártuk a gépet, addig egy kínai kisfiúval nézegettük egymást. Egy érdekes busszal mentünk a repülőgéphez. Amikor elindultunk, adtak minden gyereknek egy-egy felfújható Malév játékot.

Szeretném, ha még mehetnék Magyarországra.

Jelige: Beteljesedett álom

Írta: Curcubet Dávid

Iskola: Westminster Keresztény Iskola, Szentimre u. 55/A. Székelyudvarhely, 535600 Románia